A Hosszúpályi Bormúzeum Hosszúpályi egyik külterületi lakott helyén, az üdülőterületként is funkcionáló Olga-kertben jött létre. Ahogy neve is utal rá, a terület egykor kert, vagyis szőlőskert volt. Ezt a szőlőskertet a település legnagyobb birtokosai, az érmelléki bortermelést is felfejlesztő – Diószegen például vincellérképző iskolát alapító – Zichyk hozták létre a 19. század utolsó harmadában. Mivel ez a közel 28 hektáros szőlőtelep nem az első szőlőskertje volt Hosszúpályinak, ezért kezdetben Új szőlőnek hívták, majd később Olga-kertnek nevezték el. Ezzel 230 hektárra nőtt az a terület, melyet Hosszúpályiban szőlőtermesztéssel hasznosítottak.
A nagyüzemi termelés szükségessé tette a bortárolási kapacitás bővítését is, így az Olga-kertben megépült a hosszúpályiak által a „Tiszántúl legnagyobbjának” mondott, valóban tekintélyes alapterületű, 3000 hektoliter befogadására alkalmas, több mint 500 m2 alapterületű borospince. Ez a tervezett bormúzeumtól mintegy 100 méterre található. (jelenleg gombatermelő üzem működik benne). Jelenleg is zajlik a pince előtti présház helyreállítása.
Az Olga-kert megműveléséhez már a Zichyk is letelepítettek néhány családot, amely ugyanakkor soha nem számított igazán lakott területnek. A nagyüzemet idővel felosztották a hosszúpályi lakosok között, akik szőlőspajtákat (kis borházakat) kezdtek építeni a kertben, amely a 20. század második felére részben üdülőházas zártkertté vált.
A bormúzeum közvetlen környezetében, az Olga-kertben mintegy 150 éve van jelen a szőlő- és borkultúra, amely a 20. század első felében élte virágkorát, amikor a filoxéravész a hagyományos szőlőterületeket (így az Érmelléket is) kipusztította, s így megnövekedett a filoxérára immunis homoki szőlők és bor iránti kereslet. A szőlő- és borkultúrának egyébként 250-300 éves múltja van Hosszúpályiban, s további relevanciát jelent, hogy az Érmellék történelmi borvidéke Hosszúpályihoz nagyon közel, attól mintegy 20 km-re található.